Élet Japánban

Elérkeztem a 31. héthez harmadik terhességemnél.

A helybeli öreg nénik mindig óvaintenek, hogy jól pihenjem ki magamat szülés után, mert ha nem teszem, és egyből elkezdem végezni a házimunkát, főzök, mosok, takarítok, akkor visszaköszöntenek egyes betegségek majd a menopauza (vagy ha úgy tetszik klimax/változókor) idején, és mindenféle nőgyógyászati problémáim lesznek, amit a méh nem megfelelő visszahúzódása okoz majd. Ők erről teljesen meg vannak győződve.

Kíváncsi lennék, mi a véleménye erről a magyar idősebb korosztályú hölgyeknek. Csak mert nem tudom eldönteni, hogy ez genetikai adottság lehet-e az ázsiaiaknál, vagy minden más típusú emberre igaz.

Főként azért is fog el kétely ezzel kapcsolatban, mert ugye nálunk, - ha jól tudom - a nő nem megy az anyjához, vagy anyósához lakni egy hónapra, hogy helyette végezzék a házimunkát, hanem egyből nekiáll, és csinálja (mint ahogy eddig én is kénytelen voltam). De annyira paráztatnak itt az idős asszonyok, hogy kezdek aggódni. Természetesen szeretnék annyit pihenni, amennyit csak lehet, de ez ugyebár megoldhatatlan két nagyobb gyerek mellett (ha a férj minden nap 7 után jön haza, és csak vasárnap van itthon, úgy meg főleg), és az a baj, hogy én ugrok, és felkapom a porszívót, ha koszt látok a földön, na meg persze enni is kell valamit stb., sorolhatnám még...

Majd megpróbálok magamra parancsolni legalább napközben, míg Mana bölcsiben lesz, Szaki pedig oviban (délig), hogy legalább akkor feküdjek.

Szaki nagyon várja már az új kisbabát. A családi képekre is 5 embert rajzol, mindig odarajzolra a nemsokára megszülető új családtagot is. Mana lesz a nehezebbik eset, aki kb. másfél éves lesz a kishúga születésekor. Még nem ért ebből semmit, csak azt fogja látni, hogy "Anyu egy másik babát fogott meg, nem engem". Na, majd meglátjuk, mi lesz :o)

Szaki ovis lesz!

Nemrég a mi kis városrészünkben is eldőlt, hogy áprilistól, a japán tanévkezdettől mehetnek a 3 éves gyerekek oviba.

Nagyon örülünk a hírnek, mert így Szakinak (legidősebb lányomnak) lesz hol játszania délelőttönként. Áprilisban lesz ugyan 4 éves, de mivel április 2. után született, így ő is a 3 évesekkel azonos csoportba esik tanévkezdés szempontjából. Magyarul ő a legidősebb a csoportban. Ellentétben ezzel, az egy évvel később, márciusban születettek is még egy csoportba /osztályba lesznek vele.

Az az ovi eddig 5 éves kortól volt (aki április 2-án MÁR betöltötte az 5-öt).

Az ovodai foglalkozás reggel 8 óra körültől 1 óráig van azokon a napokon, amikor van ebéd. Nagy ritkán van olyan nap, hogy nincs ebéd, és olyankor fél 12-kor kell értük menni.

Na, de visszatérve eredeti témámra, az ismerősök, környékbeliek kérdezgetik, hogy Szaki megy-e majd oviba áprilistól. Amikor mondom nekik, hogy IGEN, akkor mindig olyan válaszokat kapok, hogy "Hú, akkor biztos nagyon nehéz a készülődés az ovira", meg hogy "Nagyon elfoglalt leszel!" stb.. Ezeket hallva mindig kérdőjelek tömkelegei jelennek meg az agyamban ????????????????????????????????????????????? Miért is? Mert hogy?... Most mit is kéne erre válaszolni...

Tegnap meséltem a férjemnek, hogy mindenkitől ezt hallom, mikor megtudják, hogy Szaki megy oviba. Mondom ez esetleg ilyen sablonszöveg, mint a "szép időnk van"? Vagy micsoda? Azt mondta nevetve, hogy végülis igen. Mondom akkor jó, nem törődök vele ezentúl. Mert már komolyan kezdtem elgondolkozni azon, hogy mi a fene lesz nekem hú de nehéz, meg mitől leszek elfoglalt, azon kívül, ami természetes, ezért nem is gondolok rá külön teherként, mint például, hogy meg kell majd venni egy-két dolgot az oviba (egyenruha, táska, fogkefe, kispohár, váltócipő stb.) Illetve, hogy vinni és hozni kell majd. (Reggel nem én fogom vinni, csak délbe megyek majd érte, de esős napokon majd a férjem kocsival, mert itt van a munkahelye fél percre amúgyis) Ja, és kimosni majd a ruháit időbe, meg bekészíteni a reggeli cuccát, amit visz a táskájában.

Nagyjából van elképzelésem arról, hogy miket kell majd venni, és miket kell majd otthon készíteni (ruhák felcimkézése nevekkel stb... ), nagyon nem lehet más, mint a bölcsi, mint mikor anno még három hónapra beadtuk Szakit Mana születésekor - gondolom én ezt most :o))

Mellesleg Mana is megy bölcsibe a baba születésekor, áprilistól, maximum három hónapig, majd meglátjuk.

Bölcsi (hoikuen) és ovi (jócsien) jellemzői

Településenként, bölcsinként, ovinként lehetnek eltérések. Én most az itteni rendszert írom le.

A bölcsi és az ovi közt a különbség, hogy bölcsi reggel 7-től este 6-ig van (idén előszőr lehet hosszabbítani 7-ig), az ovi csak délig. Bölcsibe azok a gyerekek járnak, akiknek mindkét szülője dolgozik, illetve rövid ideig (3 hónapig) azok a gyerekek, akiknek kistestvérük születik, mehetnek, ha akarnak - vagyis, ha a szülők akarják, mert nincs ki foglalkozzon a nagyobb gyerekkel az újszülött érkezésekor. Oviba azok járnak, akiknek az anyukája nem dolgozik (persze biztos vannak mások is, pl. ahol a nagyszülők vigyáznak a gyerekre, de drága a bölcsi, ezért adják oviba inkább csak délelőttre, vagy biztos van olyan is, hogy az anyuka valami részmunkát végez délelőtt, bár ez utóbbi elenyésző) A bölcsi nagyon drága. Az ovi olcsó. Itt nálunk vidéken, ahol sokkal olcsóbb a tarifa, mint a fővárosban, 25ezer JPY havonta 1 gyerek, és ez a legalacsonyabb jövedelmi sávra vonatkozik, mert jövedelemfüggő, hogy mennyit kell fizetni havonta. A második gyerek féláron mehet, de ennek feltétele, hogy mindkét gyerek bölcsis legyen. A harmadik gyerek ingyen mehet, ennek szintén az  a feltétele, hogy a három gyereknek egyszerre kell bölcsibe járnia.

A bölcsibe be lehet adni a gyereket 1-1 napra ideiglenes megőrzés címen, ahol az óradíj NÁLUNK 2OO JPY/óra (ez bölcsinként változó), plusz délelőtti nasi díj, plusz ebéddíj, plusz délutáni nasidíj, attól függ, hánykor adjuk be a gyereket. Ha pl. 8 órára beadom, mert valami sürgős dolgom van, akkor fizetek 2OOO JPY-t (három étkezéssel együtt). Ez persze szintén olcsó árnak számít, mert vidék. Mégis luxus! Ráadásul két gyerek dupla ár, így mióta Mana megvan, egyik gyerek sem ment ideiglenes megőrzésre. Ha épp a nőgyógyászhoz megyek a pocakommal, akkor a gyerekekre a férjem munkahelyén vigyáznak épp akik ott vannak.

A fenti leírás alapján is láthatni, hogy nem sorba van egymás után, hogy bölcsi után ovi, hanem a bölcsit ki lehet tolni egész iskolás korig. Az ovi ezzel szemben csak 3 éves kortól fogadja a gyerekeket, nem nullától (most már!), és délben el kell hozni őket.

Ezért igazából nem is felel meg rá a bölcsi és ovi szó, mert két teljesen más rendszerről van szó.

Eljutottam első bejegyzésemhez 2O12-ben :o)

Előszöris BUÉK Mindenkinek! Az idei év a sárkány ("tatsu") éve Japánban.

Mivel tavaly már lefotóztam az év végén készítendő "oszecsi-ryóri" menüt (amit újévkor esznek), idén már nem akartam ugyanolyan képeket felrakni. A főzőcskézés most sem maradt el, és 31-én reggeltől estig főztünk anyóssal és a férjemmel. Lassan én is megjegyzem az ekészítésüket :o)

Íme két kép, ami talán újdonság lehet. Az elsőn egy újévi japán édességkészlet van, ami ugyanolyan emeletes dobozokban (dzsúbako) van, mint az "oszecsi-ryóri". Most nem emlékszem pontosan, hogy tavaly felraktam-e képet erről, vagy csak lefotóztam, ha már igen, akkor bocsi :) Szerintem ilyet kevés háztartásban rendelnek.  Rajta van itt még az átlátszó fólia a sütiken, és ráadásul mobillal fotóztam, ezért a minőségért bocsi.

A második kép egy újévi étkészlet, ezen szokták felszolgálni az újévi menüt, és a szakét. Elárulok egy titkot: Anyós csak a kedvemért szedte elő a dobozból, hogy lefotózzam, mert sosem használják végül.

Após pedig odatartotta a doboz tetejét, hogy ezt is fotózzam le, amire az étkészlet japán neve volt írva. Ez áll itt: "toszo szetto".

Most iderakom az elkészült képet az elejére:

Szaki teljes díszben, készenlétben a szentélybe menetelhez.

(Ne értsétek félre, nem most volt a szülinapja, csak november 15-én ünneplik a 3, 5 és 7 éveseket)

Megérkeztünk a közeli szentélybe...

Teával, nasival fogadtak, pár percet beszélgettünk, majd az egyik bácsi megkezdte a szertartást, amely körülbelül fél órás volt. Lent épp fog egy rúdon levő papírvalamiket (aki olyan okos, hogy megmondja a nevét, írja meg legyen szíves), azzal a szertartás közben meglegyingetett minket.

A szertartás végén - ahol a mormolt szent szövegbe beleolvasta Szaki címét, nevét, születési idejét -, át kellett venni a bácsitól egy védő írást, amit ki kell rakni a szobába a falra, illetve egy papírba csomagolt rizst, ami szintén meg van áldva, és majd bele kell főzni az itthoni rizsbe.

Ez előző kép homályos lett, így itthon lefotóztam külön:

Majd Szaki kapott egy zacskó nasit, aminek a neve "Csitosze-ame" (chitoseame) ("ezer év cukor"), mely vékony, és hosszúkás alakú, ezzel jelképezve a hosszú életet. Még nem bontottuk ki, de majd felrakom ezt is. 

Mindennel végezve egy másik kedves bácsi felajánlotta, hogy készít rólunk családi fotót a szentély előtt :o) 

És a fáradalmak után Szakira még várt egy hosszú fotózkodás a fényképésznél, az ez alkalomból szokásos emlékfotózáson. Ez a kép már az utolsó pár percben készült... eléggé lestrapálva. Reméljük lesz jó kép! Amint megkapjuk, felrakom :o))

Apósom vett nekem egy omamorit az anya és gyermek egészségének védelmére kirándulása során Aicsi prefektúrában, az Acuta Dzsingú (Atsuta Jinguu) nevű szentélyből. Ott a honlapon azt írták, hogy az ötödik hónapban, a kutya napján vegyük magunkhoz a talizmánt. Ez a "kutya" nap az a nap, mikor egy szentély pecséttel ellátott védőnadrág/bugyi-szerűséget  is magukhoz szokták venni a kismamák. Legközelebb, mikor megyek vizsgálatra, a korháztól is kapok egy pecséttel ellátott csípőövet (igazából egy széles vászonkötél), amit szerintem én majd ismét szülés után fogok használni. Kérdezték, hogy nem tudok-e a kutya napján menni ebből az alkalomból, mire NEMet kellett mondanom sajnos, mert csak meghatározott napokon szabad a férjem autója.

Akinek ez a beírás teljesen homály volt, keressen 2OO7-8-as beírásokat :o)) Az első terhességem idejéből. http://timijapanban.freeblog.hu/archives/2007/10/31/Varandosnak_lenni_Japanban/

A fenti 2OO7-es beírásban szereplő szertartáson csak Szaki idején vettem részt, se Manánál, sem pedig most nem. Új védőbugyit sem vettem.

Csütörtökön (2O11, nov.1O) lépek a 2O-ik hétbe, ami Japánban a hatodik terhességi hónapba lépést jelenti, mivel itt 1O hónap 1O napnak mondják a terhesség hosszát, és 4 hetet vesznek 1 hónapnak ennél a számolásnál, de igazából ugyanannyi, vagyis 4O hét :o)

Az első pár borzasztó hónapon hála égnek túl vagyok, mikoris a rosszullét kergetett reggeltől estig, még álmomban is szinte, és persze ennem kellett, ennem, és ennem, mert úgy éreztem, rögtön meghalok a rosszulléttől, ha most ezt vagy azt nem eszem meg gyorsan, de utána meg attól voltam rosszul, amit megettem. Szóval ennek a szörnyűségnek szerencsére vége, és már kávét is bírok inni ismét, amit egyszerűen imádok :o) A gyerekek itthon vannak velem nonstop 24 órán keresztül, közben angolt tanítgatok (itthon) gyerekeknek, mint eddig. Sajnos csak 5 éves kortól mehet ovodába Szaki (hacsak nem dolgozom valahol hivatalosan), reggeltől délig. Ez még 2 teljes évet jelent, mivel Szaki áprilisi születésű, és itt áprilistól kezdődik az új tanév. Manánál ez még 4 évet jelent. Huhh...

Jövő hónapban ünnepeljük Szaki első "sicsi-go-szan"(lefordítva szó szerint: "hét-öt-három") ünnepét, három évesen. Ez az alkalom a gyermek egészséges fejlődését ünnepli bizonyos életkorok elérésekor.

November 15-én van a sicsi-go-szan napja, illetve az ehhez legközelebb eső hétvégén szokták megünnepelni, mivel nem munkaszüneti nap.

A sicsi-go-szan lányoknál 3 és 7 éves korban ünnepelendő, fiúknál 3 és 5 éves korban, de van, ahol fiúknál csak az 5 éves kort ünneplik meg. Ilyenkor szokás elmenni szertartásra egy szentélybe, na és persze nem maradhat el az ilyen alkalmakkor szokás stúdiófotó sem kimonoban:o))

I'll be back!

Részletes magyarázatot egy régebbi beírásban találhattok, Szaki egy éves szülinapjánál. http://timijapanban.freeblog.hu/archives/2009/04/

És most, hogy én is visszaolvastam, észrevettem, hogy véletlenül ugyanaz a felső van mindkét gyereken :o)) 

 Mocsi (összedöngölt rizsgombóc) cipelés kezdete. Rákötözés a hátára furoshiki japán kendővel.

Azért tartani kellett közben a mocsit, mert ha elengedtük, egyből elvágódott.

Amikor megtapsolták, akkor azért vigyorgott, és már tetszett neki a szereplés.

Jövőbeli szakmaválasztás. START! Míg Szaki mászott, Mana sétált, mert hamarabb kezdett járni, mint Szaki anno. Így nem is ment olyan simán a tárgyválasztás...

 (Szaki kezei) Íme a kirakott tárgyak.

 Na??? Mi lesz? Válassz valamit! Kb 1O perc telt el, közben rálépett a tárgyakra, átsétált rajtuk, de nem vett fel egyet sem, mintha ott sem lennének.

... és végül...

Megvan! A rizskiszedő kanál. Netán szakács lesz majd? Majd meglátjuk.

Ezután végre Szaki is hozzányúlhatott a dolgokhoz.

A meghívottak. Dédnagymama, férjem, Szaki, nagymama, nagypapa, és volt hosztanyukám még diákkoromból, aki Narából jött el egy kora reggeli busszal. A fotó egy étteremben készült. 

Ismét egy táifun tombol valamerre az országban, ami délről indult, és egyre gyorsabb tempóval megy északkelet felé. Mi ebből ismét nem sokat éreztünk azon kívül, hogy két éjjel is esett az eső, napközben borús volt az ég, és a mai napon kicsit erősebb szél fújt, ami őszintén szólva igen kellemes volt a több hónapos esőmentes 35 fokos párás idő után. Sőt!! Képzeljétek, ma fáztam is rövidújjúban, libabőrös lettem, és ELŐSZŐR idén fel kellett vennem egy hosszúujjút kint, mikor a gyerekekkel játszottunk. Remélem, már ilyen marad az idő, és nem jön vissza a kibírhatatlan kánikula.

Az időváltozás ellenére sok japán öltözetén ezt nem venni észre, mivel SZERINTEM télen-nyáron is majdhogynem egy ruhában járnak, no nem egy darabban, de egyféle stílusban, mégpedig hosszúújjú, hosszú szárú cuccban, hogy ne égjenek le, ne legyenek barnák, egyszóval ne érje őket a nap. Ezt sok év után már könnyebb mégértenem, mert a japán nőknek a naptól sötét foltjaik lesznek, főleg az arcon, - májfoltok - ami a legszembetűnőbb hely a testen, és ha egyszer kijön, az bizony ott is marad. Ezért visznek magukkal a nők csini napernyőket, napellenző sapkát meg miegyebet, a vezetéshez és biciglizéshez pedig hosszú, felkarig érő karvédő kesztyűket használnak. Biztosan ezért az a sok fehérítő tartalmú arckrém, amellett, hogy a fehér bőr a divat, és a szép Japánban. Kezdetben hiába kerestem sima krémet, amire nincsen ráírva, hogy "bihaku" (fehérítő), mára már feladtam. Végülis nekem mindegy, mit kenek magamra, ha ártani nem árt. (Eddig nem vettem észre, hogy még fehérebb lennék tőle, vagy valamit is változtatna a fehérségemen.) A téli öltözetről csak egy szót: lenge, én megfagynék, ahogy ők felöltöznek, ezért is mondtam, hogy a nyári-téli öltözetük az egy és ugyanaz.

Visszatérve a fő témához, a táifunok nagy része keleten lerakja a nagyrész csapadékot, és nekünk már kevés jut belőle - hála égnek! -, mivel az óra járásával ellentétesen forognak, és így például a mostanihoz hasonló irányú taifunok nálunk kevés kárt okoznak. EDDIG még nagy földrengés sem volt itt, csak gyenge pici, az is csak néhányszor az eddigi 6 évem alatt, és ha lenne is nagy, tsunami veszély sem lenne, mivel alattunk van Shikoku szigete, ami miatt ez majdhogynem lehetetlen.

Így megállapítottam a napokban, hogy IGEN, SZERENCSÉS HELYEN LAKUNK földrajzi szempontból. Bár igaz, hogy a nyarat nem nagyon lehet kibírni, csak bent a lakásban légkondival... De örüljünk annak, ami jó!

És most ide válaszolok egy komment kérdéseire: A gyerekeket annyira nem féltik nyáron, sapka viszont mindig van rajtuk nyáron, szerintem azért is, mert fekete a hajuk, amitől a fej jobban felmelegszik a napon. Télen is lengén öntöztetik őket, én másokat mindig rövidnadrágban, vagy szoknyában látok télen is, és zokni nélkül. Amikor megkérdezem például a barátnőmet, hogy "Zoknit nem adsz a gyerekre?", akkor az a válasz, hogy "mendókuszai"(macerás/fárasztó), mert úgyis leveszi, vagy az anyuka épp sietett, és nem volt ideje stb. Az anyósom persze azt mondja mindig, hogy a gyerekre egyel kevesebb réteget kell adni mindig, mint egy felnőttre.

Az iskolásokon pedig nincsen harisnya. Sem hosszú nadrág. Csak akkor, ha betegek. Télen is rövidben járnak. Erről a sógornőmet kérdeztem, hogy nem lehet rájukadni? És erre az volt a válasz, hogy lehetne, de mivel mindenki rövidben jár, így ők is rövidet vesznek fel. Gondolom, hogy ne lógjanak ki a sorból. Kabát??? Hát olyan nincs ám az iskolai egyenruhához. Kis vékony zakó van. Én meg a kabátomban kint megfagyok, ha rájuknézek. De biztosan így erősödnek a gyerekek. És a nők többsége nem ismeri a felfázást.

1 hónap (magyarországi) "otthonlét" után visszatértünk a régi kerékvágásba.

Még kibírhatatlanul meleg van itt délen, ezért aki nyáron Japánba szeretne utazni, Hokkaidó szigetére menjen :o)

Nyomjuk ezerrel a légkondit nappal, hogy kibírjuk.

Majd jelentkezem, legközelebb Mana 1 éves szülinapja ünneplésével, és ehhez kapcsolódó szokásokkal (ugyanaz, mint Szakinál)

Már Szaki idején megtanultam, hogy itt nálunk a kisbabának nem szabad felállnia túl korán, mert akkor az idősebb, nagymama korú hölgyek elkezdenek sopánkodni. Hogy miért? Olvassátok:

Mana jelenleg 9 hónapos. Előszeretettel feláll, sőt, ha megfogom a kezeit, magától lépked. Nem erőltetem egyáltalán, mert a férjem amúgyis rámszól, hogy ne "járassam"(sétáltassam) a babát, mert nem szabad neki. Meggyőződése, hogy nem jó az ízületeinek, meg, hogy nem lesz okos. "Neki másznia kell!" Az ízületi dologgal részben egyetértek, ha olyan babáról van szó, aki még nem lépked magától, esetleg fel sem áll, vagy még túl fejletlen. Én semmit nem erőltetek. De Mana már magától rakja egyik lábát a másik után, és mindezt boldog arckifejezéssel teszi. A férjem előtt azonban ilyet nem lehet csinálni :o) A férjem kicsit maradi gondolkodású. A maradi gondolkodás pedig értelemszerűen nagyon is jellemző az idősebbek körében. Az anyósom, meggyőződése például az - a fentieken kívül -, hogy az olyan babáknak, akiket túl hamar lábraállítanak a szülők (itt sétáltatásról nincs szó, csak szimplán lábraállításról, úgy, hogy közben fogják), X lábuk lesz. Szerintem ez egyrészt inkább a sok térdeplés miatt alakul ki sok japánnál, másrészt pedig genetikai tulajdonság lehet. Ezen kívül még az idősebb asszonyok is mind azt mondják - legalábbis itt vidéken, de szerintem más tájakon is -, hogy akkor lesz okos a gyerek, ha kisbaba korában sokat mászik, mert alulról szemléli a világot, más szemszögből.  (...???)  Nem lehet velük vitatkozni. Szegény anyósom nehezen tudja feldolgozni, hogy a másik unoka, aki 11 hónapos, nem mászik abszolút, hanem ülve araszol centiket odébb. A babákat nem lehet összehasonlítani. Mindegyik más. Mindegyik más sorrendben tanulja meg a mozgásokat, kinek ez megy hamarabb, kinek az. No de a lényeg, hogy itt, Japánban úgy tartják, a BABÁNAK MÁSZNI KELL.

Hozzáteszem, Mana mászik rendesen, sokat is, sőt! Egész nap csak mászik, de fel is áll, és lépked az alacsony asztalka körül. Na, "EZT NEM SZABAD!!! Hiszen még csak 9 hónapos!" :o))

Közben kaptam okos kommenteket, azt is olvassátok hozzá. Ezek legalább meggyőzőek :o))

Hozzátenném, mégegyszer, Mana mászik is rendesen, csak közben fel-feláll néha, megkapaszkodik stb. Ilyenkor mégsem kényszeríthetem a földre. Ha nem mászna egyáltalán, lehet, hogy én is aggódnék kicsit. Mégegyszer köszönöm a kommentokat! Hasznosak voltak!