Élet Japánban

Sziasztok, ismét eljött a blogolás ideje.

A két nagyobb leányzó és apucijuk épp vidámparkba tartanak anyóssal együtt, aki volt olyan kedves, hogy nem csak maguknak, hanem nekem is uzsonnát készített. Nyamnyam. Így ebédet sem kell főznöm, bár magamra nem is nagyon szoktam.

Mi itthon őrizzük a házat, jobbanmondva én őrzöm Yurit (Jürit, vagy ha jobban tetszik, Julit, lehet szabadon választani, ki hogy szeretné olvasni). Vasárnapig tart a Golden Week, ami SZÜNNAPOT jelent Japánban, így még az én férjem sem dolgozik :o)

A hiraganák és katakanák írásának és olvasásának elsajátítása

Szaki nem volt még 4 éves sem, mikor már tudta olvasni a hiraganákat. Három éves korában egyszer megtanulta az angol ABC-t (mert velem volt angol tanítás közben, ezért kezdte el érdekelni őt is, hogy milyen betűk vannak a gyerekeknek kirakott poszteren). Utána ez kezdett feledésbe merülni, de ha nagyon megerőlteti magát, talán még emlékszik a betűkre. Aztán 4 éves kora előtt pár hónappal elkezdték érdekelni a hiraganák, ami a japán szótagírás egyik formája, és általános iskolában első lépésben tanulják meg ezeket a gyerekek. Persze ekkorra már majdnem mindenki tudja olvasni a hiraganákat. Az

Mi még csak egyelőre a hiraganákat tudjuk - mármint Szaki. :o)t hittem, csodabogár gyerekem van, hogy MÁR NÉGY ÉVESEN tud olvasni, igaz lassan, de egy hiraganával írt mesekönyvet simán elolvas kisebb tévedésekkel, ám szó sincs erről. Ugyanis rá kellett jönnöm, hogy a korabeli és környékbeli gyerekekhez képest még le is van maradva. Mikor meséltem a mama-barátnőimnek, hogy már tudja ezt és ezt a betűt, akkor ők is mondták, hogy az övék is, sőt, az egyik család kisfia, akik nálunk voltak vendégségben, már írni is tanulta őket, és le tudta írni a nevét. Nem lakunk nagyvárosban, hogy versengeni kéne más gyerekekkel például a bölcsibejutás vagy iskolábajutás miatt (ugyanis a nagyvárosokban már a bölcsibe is felvételiztetnek), mégis majdnem minden gyerek puszta érdeklődésből, és az anyuka kis rásegítésével 3-4 évesen már bizony ismeri a hiraganákat, akikkel többet foglalkoznak, talán a katakanákat is.

A hiragana (fent) és katakana (lent) táblázat . Forrás: internetről.

A hosszú élet ünneplése

長寿祝い

Japánban meghatározott életkorok elérésekor a család ünnepséget rendez, és megünneplik a szülinapost, gratulálnak neki hosszú élete elérésének alkalmából. A szülinapos szó lehet, nem éppen a legmegfelelőbb, mivel ezt nem feltétlenül születésnapkor tartják, hanem van, aki a „szekku”節句 idején. Vagyis fordítva: a hagyomány szerint ezt „szekku” idején tartják, de mivel mint minden hagyomány, ez is átalakulóban van, így van aki ezt az ünnepet már a születésnapához köti. A „szekku” az évszakváltás napjait jelenti (a régi kínai naptár szerint, ezekből is már csak pár nap maradt meg, mint hagyomány és ünnepnap). A legközismertebb ilyen nap május 5, „tango no szekku”端午の節句, ekkor van gyereknap is, de ott van például március 3, mikor a lányokat ünneplik a hina-babákkal, ezt „momo no szekku”桃の節句-nak nevezik.

No, de mielőtt teleírnám újabb és újabb japán kifejezésekkel az oldalamat, visszatérnék az életkorok ünnepléséhez. :o)

A hosszú élet elérésének ünnepe a következő életkorokban van:

61, 7O, 77, 8O, 88, 9O, 99, 1OO, 1O8, 111

Ezeknek az életkoroknak külön nevet is adtak, egy példát kiemelve

88 = 米寿 (beidzsu)

Első jele a „rizs” jele. A második jel ugyanez minden életkorban, csak az első változik – van kivétel is. (A második jel, 寿=dzsu/kotobuki, ünnepelendő dolgot jelent, mint általában a házasság vagy a hosszú élet) Hogy miért a rizs jeléből lett a szó egyik fele? A magyarázatok szerint azért, mert a rizs jel (pontosabban ennek is a régebbi alakja) 八(8), 十(1O), 八(8)  részekre bontható. Jelek régebbi alakja és új alakja... erről is kisregényt lehetne írni, de nem teszem...

Ismét visszakanyarodok az életkorok ünnepléséhez :o)

Meghatározott életkorok ünneplésénél meghatározott színű ruhába öltöztetik az ünnepeltet. Ennek a ruhának (ha mondhatom rá ezt) "csancsanko (chanchanko)" a neve.

Az alábbi életkor és csancsanko szín párosítás csak támpont, minden oldalon mást írnak, tehát van eltérés gondolom tájak és családok szerint is, hogy hogyan ünneplik. A fentiek közül néhány:

61 éves = piros

7O, 77, 8O éves = lila

88 = sárga

99= fehér

Az elmúlt hétvégén ünnepelte a család a dédnagymama 88. életévét. Igazából csak ősszel lesz a születésnapja, de most tartották tavasszal, a fenti okok miatt gondolom. (Nem baj, hogy nem pont 5. hó 5. napja, az ahhoz közel eső hétvégeken ugyanúgy lehet ünnepelni)

Én nem tudtam menni, mert Yürivel itthon voltam, a család többi tagja azonban összegyűlt, és megünnepelték a dédnagymamát (aki mellesleg még szerencsére egészséges, és zöldségeket termel saját földjén)

Az internet majdnem mindenhol azt írja, hogy a 88 éves ünnepnél sárga csancsankoba öltöztetik a főszereplőt. Ettől van, aki eltér, és van, ahol 88 éves korban piros csancsankot adnak az ünnepeltre. (mint nálunk is)

Bár én nem mehettem, mivel Yuri még túl kicsi, hogy ne maradjak ki teljesen az ünneplésből, én is kaptam egy szép nagy menüt aznap az étteremből. (Ne tévesszen meg senkit a kép, ez egy nagy műanyagtálca, amiben mélyedések vannak, és azok vannak festve, mintha tálkák lennének. Mindig sajnálom utána a kukába dobni az ilyen dobozokat - mert Magyarországon sosem volt ilyen, sosem láttam ilyet. De mivel többször nem használom, és itt mindenki amúgyis kidobja, így megy a kukába.)

A harmadik gyerek után azt hittem már nem fogok tudni újat írni babatéma terén, ám mégis, eszembejutott valami, ez pedig a fürdetés.

A babát babakádban fürdetik, mint ahogy azt gondolom Magyarországon is. Azonban itt mindezt berakják a mosogatóba, hogy ne szakadjon le az ember dereka, mert máshova nem igen lehet rakni ezt ezen kívül, max. a fürdőszoba előterében lehetne fürdetni, a zuhanyzórészben guggolva, előrehajolva. Két gyereknél már eljátszottam, hogy szanaszét szakadt a derekam a fürdetéstől, most először raktam ÉN IS a mosogatóba a kádat, mint ahogyan azt mások is csinálják. A japán mosogató hatalmas, borzasztóan széles szerencsése, így simán elfér benne a kád. Fürdetés után átrakom a babát a konyhaasztalra, és ott zajlik a törölgetés és egyéb teendők.

A köldökzsinór leesése után már rendes nagy kádban szoktak fürdetni, vagy, ha nem is ilyen korán, 1-2 hónapos korban már a szülőkkel fürdenek együtt a kisbabák a nagy kádban. Természetesen előbb a kinti zuhanyzórészben kell a babát is lezuhanyozni, és csak utána ülhet be Ő IS a kádba, kristály tisztán, mint ahogyan a felnőttek is.

Szaki ovis évnyitó ünnepségén minden szülőre ki volt tűzve egy virágcsokor, vagy művirágcsokor. Volt, aki direkt virágosnál köttetett csokrot erre az alkalomra. Talán ketten voltak rajtam kívül, akiken nem volt. (én nem hallottam erről korábban, fogalmam sem volt róla) Az iskolás ünnepségeken is kirakják állítólag. Meglepődtem.

Megszületett!  Március 26, Yuri, kislány.

Legnagyobbik lányom (4 éves) ovis lett. Ez az egyenruha ( és egyentáska, egyenesernyő). Ehhez még sárga sapi van.

Évnyitó ünnepség az oviban.2O12  Ápr. 11.

Ünnepi rizs: SZEKIHAN, (Anyós főzte abból az alkalomból, hogy Szaki ovis lett)

Kirándulás Anyukámmal.

Jomeirazu kannon, város:Ibara

Gyertya és füstölő meggyújtás

Füstölő beszúrása

Füst magamra legyezése: meggyógyít ott, ahova legyezik

Szenbazuru: ezer daru madár füzér

Ezt a szobrot simogatni, ahol simogatjuk, ott gyógyít.

Látkép: cseresznyefasor (szakura)

Városunk a hegyről fotózva

http://avilagesen-kriszta.blogspot.jp/2012/04/mindenfele-tortent-az-elmult-par-napban.html?spref=fb

http://napkeletikincseim.blogspot.jp/

http://makoblog.freeblog.hu/

http://himawari.freeblog.hu/

EZ LEMARADT A　MULTKOR<　EZER　BOCSI!!! Kedves ELTÉ-s volt japán szakos osztálytársnőm blogja :o))

http://karamavari.freeblog.hu/

MONDO magazin

Egy kedves olvasóm találta meg a linket.

picasaweb.google.com/112186357553990218783/JonasHaradaTimea#5720773293048049042
picasaweb.google.com/112186357553990218783/JonasHaradaTimea#5720773587686418402

Felrakom én is nagyobban.

Csak ekkorában sikerült. A cikk írója az egyik kedves kommentelőm, Eperke :o))

3 kép van rólunk.

A blogomat olvasó, és egyéb formában üzenetet küldő fiatal tizenéves korosztály magáz. Nem egy emberről van szó, mindenkiről. Elég nehéz megszokni. Emlékszem, nekem meg tizenévesen volt nehéz eldöntenem, hogy kit tegezzek és kit magázzak, kinek köszönjek csókolomot, kinek sziát, kinek mást...  Valószínűleg így vannak/vagytok ezzel Ti is velem kapcsolatban. Mégis furcsa NEKEM, nagyon furcsa, hogy a tizenévesek ennyire öregnek látnak. Azért, mert van két (lassan három) gyerekem? Vagy eleve is egy harmincon túli nőt magáznak a tizenévesek? Azt hiszem inkább az utóbbi... :o) 

Nektek is nehéz biztos, de nekem is meg kell szokni. (Miközben még olyan fiatalnak érzem magam  :o(((  )

:o)))  Bocsánat, nem a blog témájához illik ez a beírás egyáltalán, csak elfilozofálgattam magamban :o)))

Nyugodtan lehet tegezni...

A férjem beszerzett magának egy vállmelegítőt alváshoz.

Ha éjjel nem megy nulla fok alá a hőmérséklet, akkor nem fűtünk a felnőtt hálóban. (az ágyról magáről már írtam régebben)

Mivel a váll kilóghat a paplan alól éjjel forgolódásnál, ezért kellett neki egy. Itt nem nagy szám, csak azért raktam fel, mert Magyarországon nem láttam még ilyet.

Február 3.: Szetsubun

Szetsubun （節分）jelentése: Az évszak elválasztása.　（季節を分ける）

Ez a szó a négy évszak kezdete előtti napot jelölte eredetileg, azonban a szó használata fokozatosan lekorlátozódott a télből tavaszba való átmenetet - vagyis egy új év kezdetét - jelentő február 4. előtti napra.

Ezen a napon szokás:

1. Szójababot (daizu) dobálni, és ezzel kiűzni az ördögöt a lakásból. Ezt oly módon kell végrehajtani, hogy a lakás egyik végéből az ajtó irányába dobálunk, és közben ezt kiabáljuk: "Onyi wa szoto, fuku wa ucsi" (鬼は外、福は内）, vagyis "Az ördög kint, a szerencse bent". Szerettem volna dobálni a gyerekekkel, legalább az ajtóból kifele, de mivel azt mondta a férjem, hogy este szokás, így már nem volt rá alkalom egyrészt, másrészt pedig a férjem lebeszélt róla, mert hogy utána össze kell söpörni az utcát, a lakásban pedig nem találjuk meg az eldobott babszemeket, és majd jönnek rá a csótányok... Szóval le voltam szavazva.

2. Megenni annyi darab babot, mint ahány éves az ember, ettől egészséges lesz az adott évben.

3. Tekercses-szusit enni. Ez itt a mi szusink, amit nem mi készítettünk, hanem vettünk. Alsó képen a szusi mellett balra a rózsaszín gyömbér, amit a szusihoz szoktak enni.

Evésmód: Összegyűlik a család, és az adott évben meghatározott irányba fordulva, - idén ez ÉÉNY volt - szó nélkül megesznek egy rúd tekercses-szusit. Az irány meghatározását még tanulmányoznom kell, elég bonyolult, ezért ebbe most nem mennék bele.

(Na most ezt nálunk nem jött össze. A gyerekek már jóval korábban vacsoráztak, én meg nem győztem kivárni a férjemet este, tehát egyedül beleharaptam egyet észak-északnyugati irányba, aztán utána szépen felvágtam, és úgy ettem tovább) :o)